2019 szeptember 8.
“Nem hagyhatjuk, hogy épületeink tetőfelületei csak a palák és a csillagok párbeszédére legyenek fenntartva.”- írja a híres építész, Le Corbusier a tetőkertekről. Valóban igen értékes felületek rejlenek háztetőinken, amelyeket nem csupán esztétikai okokból ültethetünk be, hanem komoly ökológiai hatással bírnak, mind az alatta lévő lakóépületre, mind város szinten.
Egyre népszerűbb trend a tetőkertek, zöld tetők alkalmazása, pedig ez nem egy új megoldás környezetünk zöldesítésre. Az élő növények építészeti elemként való felhasználása már az ókorban is megjelent, és a legismertebb példája az ókori világ hét csodájának egyike, a babilóniai, vagy más néven Szemiramisz függőkertje, amelynek építése ie. 600 körülire tehető. Ezek után a reneszánsz idején, Itáliában jelennek meg újra a függőkertek, és terjednek el egész Európában, még a szélsőséges éghajlatú területeken is, mint például a Skandináviában, Izlandon, az Északi-sarkkör környékén vagy az Egyenlítő menti vidékeken. Ennek oka a zöld tetők hőszigetelő, hőmérsékletkiegyenlítő hatásában rejlik, amire már elődeink is rájöttek: északon fűti, délen pedig hűti a zöldtető alatt lévő lakótereket. A modern építészet aztán újra felfedezte magának ezt a különleges életteret. Le Corbusier és a Bauhaus mozgalom képviselői a 20. század elején előszeretettel alkalmaztak ilyen tetőkerteket és tették őket igazán népszerűvé. Le Corbusier így ír 1929-ben erről a régi-új megoldásról: „A tetőkertek a ház használati részét képezik, illetve visszaadják a természetnek az elvett földterületet”
Tehát a huszadik századi életformánk és erre reagálva az építészet újra köztudatba hozta a tetőkerteket, zöld tetőket, de valódi értékét csak napjainkban értjük meg igazán. A 70-es években inkább csak mélygarázsok, aluljárok és előépületek tetejét hasznosították zöldtetőkként. A 80-as években Nyugat-Európában kezdett elterjedni az a nézet, hogy már nemcsak használati és gazdasági okok miatt, hanem ökológiai és épületfizikai szempontok miatt is érdemes a zöldtetők és a zöldhomlokzatok alkalmazása. Napjainkban az építkezéseknél fontos irányelv az energia költségek alacsony szinten tartása, majd pedig, hogy a megvalósult épület fenntartása és működtetése a legkevesebb energia felhasználást igényelje. Ez a szemlélet a tetőkertet terjedését nagymértékben elősegíti, mert számos pozitív hatásával támogatja ezt az irányt.
A zöldtetők kedvező hatással vannak a levegőminőségre, mert a növényzetnek por- és pollenmegkötő képessége van. Egyfajta mikroklímát hoznak létre azáltal, hogy a növények az életfolyamataik során széndioxidot kötnek meg, oxigént szabadítanak fel és vizet párologtatnak. Hasonló kedvező folyamatok játszódnak le az ültető közegben is. Ezek a folyamatok a többi élőlény számára, így nekünk, embereknek is kedvező mikrokörnyezetet teremtenek. A másik nagyon fontos előnye a tetőkerteknek, hogy szigetelőréteget jelentenek a házon, amely akár 8-10%-os fűtési energia költség csökkenést is eredményezhet, illetve csökkentik a felfelé történő hő mozgást, amely a viharképződés egyik kiváltója erősen az urbanizált területeken. További pozitívumai, hogy a zöldtetők védelmet jelentenek a tetőszerkezetnek a környezeti elemek hatásai ellen (napsugárzás, eső, fagy, csapadék stb.), tompítja a környezeti zajterhelést, illetve a növényzet a lezúduló csapadékot felfogja, késleltetetten vezeti el, és jelentős részét megköti. Ezzel a vízmegkötő képességével hozzájárul városi árvízvédelemhez, mert nem terheli azonnal a város csatornarendszerét, (pl. Németországban a zöldtetővel rendelkező háztulajdonosoknak nem kell csatornadíjat fizetni), illetve mivel a keresztmetszetek csökkenhetnek, ebből következően a beruházási költségek is kedvezőbben alakulnak. Az emberekre gyakorolt hatása sem elhanyagolandó, hiszen esztétikusak és elzártan a városi forgatagtól kellemes pihenőkertekként rekreációs szolgálatot is tesznek, ahogy manapság, főleg irodaházak esetében ez már általános elvárás, növelve ezáltal az ingatlan értékét is. Nem utolsó sorban pedig élőlények millióinak adunk otthont egy tetőkerttel, növelve a biodiverzitást. Ahogy megteremtődnek a feltételek, az élővilág elkezdik kialakítani a maga számára a megfelelő környezetet. Új élettér alakul ki egy halott, rideg felületen.
Az ökológiai pozitívumok amiatt is fontosak, mert az Európai Unió – amely számára az épületenergetika az energia‐ és klímapolitikájának egyik fő területe – 2020-tól, de középületek esetében már 2018-tól csak közel nulla energiafelhasználású épületek építését engedélyezi. Ehhez igazodva Európa szerte egyre több városokban szinte kötelező jelleggel írják elő bizonyos típusú épületekre a tetőkertek alkalmazását. Svájcban jogilag szabályozzák, hogy bármely új építésű ház tetején, amelynek felülete nagyobb, mint 500 m², zöld tetőt kell létrehozni. Franciaországban 2018-tól a kereskedelmi övezetekbe épült új épületek tetején kötelező napelemet vagy tetőkertet telepíteni. Továbbá érdekes adat, hogy Németországban az összes jelenlegi tetőnek a 10%-a már zöldtető. Az ökológiai és energetikai előnyök mellett város szinten a tetőkertek építése lehetőséget biztosít az épületek által elfoglalt zöldterületek visszapótlására.
De nézzük meg közelebbről, hogy mi is az a zöld tető, vagy tetőkert. A pontos definíció, hogy azokat a növényzettel borított födémeket nevezzük zöldtetőnek, ahol a kertészeti és a szigetelési rétegek szerves egységet alkotnak. Vagyis azok a teraszok nem tartoznak ide, ahol nyáron dézsákban kipakoljuk a növényeinket. A zöld tetők vagy tetőkertek komoly szigeteléssel, rétegrenddel és ültető közeggel rendelkeznek. Két típust különböztetünk meg; az extenzív és az intenzív zöldtetőt. A különbség közöttük szerkezetben, rétegrendben, a felhasznált növényekben, és ebből adódóan a funkciójukban figyelhető meg.
Az extenzív tetőkertek könnyű szerkezetűek, a talajréteg legkisebb vastagsága 6–8 cm. Lapos, de akár 33 százalékos lejtésű tetőn is kialakíthatóak, és általában nincs szükség a tetőszerkezet megerősítésére. A szélsőséges környezeti hatások miatt csak szárazság és fagytűrő, kisméretű, kis gyökérzetű, önfenntartó növényfajokat lehet rá telepíteni, mint például; a varjúháj, a kakukkfű fajok és molyhos madárhúr. Az ilyen tetők nem igényelnek rendszeres gondozást, öntözést, ezért fenntartási költségük alacsony, viszont valódi kertként, emberi bejárással nem használhatóak. Céljuk egy természetes, igénytelen, vadon élő növényzetet biztosítása.
Az intenzív tetőkertek esetében már valódi kertről, sőt akár tájépítésről beszélhetünk. A talajrétege 30-150 cm között van. Csak a lapos vagy igen kis lejtésű tetőkön alakíthatóak ki. A vastagabb talajréteg miatt megerősített tetőszerkezetet igényel. Ezekre a kertekre jellemző a virágágyásokkal, bokrokkal, esetleg kisebb facsoportokkal díszített gyep. Szükség van a rendszeres ápolásra, tápanyag-utánpótlásra. Az intenzív tetőkertek valódi kertként már alkalmasak emberi tartózkodásra, pihenésre.
Léteznek félintenzív zöld tetők is, 20-30 cm-es szubsztrátum vastagsággal, ahol fűfélékből, évelő növényekből, cserjékből és kisméretű bokrokból áll a növényzet. Ezek a növénycsoportok nem igényelnek különleges gondozást, mégis egyes fajoknak szükséges lehet a rendszeres öntözés, évenkénti műtrágyázás, rendszeres nyírás.
Hogy melyik típust alkalmazzuk, az függ tehát az épület teherbírásától, a kiépítendő zöldövezet funkciójától, az éghajlattól és az épület karakterétől, továbbá hogy a karbantartásra milyen lehetőségek vannak biztosítva.
A kép azonban nem lenne teljes, ha a nehézségekről nem beszélnénk, amelyek minden esetben a telepítésre és a karbantartásra vonatkoznak. Ilyen probléma például, hogy a szigetelés sérülésekor a javítás a hagyományos tetőhöz képest bonyolultabb a tetőt fedő talajréteg és vegetáció miatt. Másik elbizonytalanító tényező, elsősorban az intenzív zöldtetők esetében, a létesítés és fenntartás olykor igen magas költsége. Továbbá gondot jelent a karbantartás hiánya, ha például nem metszik a futónövényeket, vagy ha nem tisztítják a lefolyókat, ereszeket a lehulló levelektől és gallyaktól. A nem megfelelően rögzített tám rendszerbe, vagy a túl buja növényzetbe az erős szél belekaphat, így sérüléseket, anyagi károkat okozhat.
Magyarországon nagyjából 10 évvel ezelőtt jelentek meg az első zöld tetők, majd napjainkban újra lendületet kaptak. Azonban nálunk a nem rendezett és félreérthető szabályzások miatt a kivitelezők inkább jogi kiskapuként tekintenek a tetőkertekre, amelyek lehetőséget adnak az épülő ház zöldterületi mutatóinak javítására. Így ugyan megépül a zöld tető, de nem a városok klímáját, élhetőségét javító szándékkal, hanem gazdasági megfontolásból, ezáltal pedig, legtöbbször nem szakszerűen kerülnek kivitelezésre. A tájépítészek nem igazán tudnak a kivitelezés részeseivé válni, hanem csak a munkálatok végén kapnak egy nem megfelelően előkészített, hiányos szigetelésű, és csapadék elvezetésű felületet zöldesítésre. Ennek a téves folyamatnak a végén pedig sok hibás megoldás születik, aminek elsősorban a növényzet, majd maga az épület is kárát látja. A laikus felhasználók pedig kétkedve fogadják a tetőkertek ötletét is, ha a kommunikációs és szabályozási problémákból adódóan egy esztétikailag hanyatló, kiszáradt kerttel találkoznak példaként. Mindezek ellenére azért itthon is született jó pár szép megoldás e témában, ami arra sarkallja a tervezőket, tájépítészeket, hogy rendezve a jogi és a kivitelezési feltételeket, mi is egyre több esztétikus és professzionálisan kialakított tetőkerttel javítsunk városaink klímáján, ökológiáján.
A zöld tető mára az ökologikus építészet védjegyévé vált, és a jelen klimatikus viszonyok között nemhogy nem elhagyható, vagy jobb esetben opcionális tételként kell, hogy szerepeljen az épületek tervezésében, hanem kötelező elemévé kell, hogy váljon az jövő építészetének, a jövő városainak.
A cikk megjelent az Ökoroom online magazinban 2019. júliusában.